19. fejezet: Kérdezz-felelek

*Kaja után*
-Akkor most mi legyen?-kérdezte Dottie.
-Öhm... Kicsit ismerkedjünk meg egymással!-mondta Liam.
-A kérdezz-felelek egy jó délután elmaradhatatlan kelléke!-mondta Niall.
Mindenki beleegyezett.
-Oké, én kezdek!-mondta Dottie-Szóval Louis, mi az a dolog, amit soha az életedben nem húznál fel?
-Óvszer!-vágta rá Louis.
Mindenki furcsán nézett.
-Nem ám, zokni!-nevetett.
-Még télen se?-kérdezte meghökkenve Dottie.
-Még télen se!-helyeselt Louis.
-Okkéé...-motyogott Dottie.
-Akkor most én jövök!-motyogott Louis.-Lássuk csak... Liam, van valami hülye fóbiád?
-Félek a kanalaktól!-mondta Liam.
-Wow...-motyogta Louis.
-Na szóval Harry, mi a legrosszabb szokásod?-kérdezte Liam.
-Imádok meztelenül járkálni!-jelentette ki Harry.
-Öhh, Mimi, téged ez nem zavar?-kérdezte Liam hüledezve.
-Ha az életed nagy részét vele töltöd, egy idő után megszokod!-mosolyogtam.
-Rendben... Most én jövök, szóval... Zayn! Mi az a tárgy, amitől sosem tudnál megválni?-kérdezte Harry.
-A tükreim, a hajzselém és a fésűk!-mondta Zayn.
-Valahogy éreztem...-motyogta Harry.
-Semmi baj drágáim, Harry biztos nem komolyan gondolta!-gügyögte Zayn, és elkezdte simogatni az előbb említett tárgyakat.-Szóval Mimi, hogy éreznéd magad, ha hirtelen megcsókolnálak?
Büszke vigyor jelent meg az arcán. Azt a kurva... Habogtam, és vörösödni kezdtem. Mimi, válaszolni kéne!
-Meg lennék csókolva?-kérdeztem félmosollyal, és felhúztam a szemöldököm. Mindenki nevetni kezdett, Zayn pedig kínosan vigyorgott.
Vajon miért kérdezte ezt?
-Ééééén jövöööök! Niall, mitől félsz legjobban?-kérdeztem.
-Hogyha madarakkal vagyok bezárva egy szobába!-motyogta.
-Ma-madarakkal?-kérdeztem a röhögésem visszafojtva.
-Tudod, milyen ijesztő, amikor össze-vissza repkednek körülötted, és te nem tudsz mit csinálni?-kérdezte.
-Bocsi, ki kell mennem!-mondtam, és kifutottam. Elkapott a röhögőgörcs. A kanalakat még megértem, de ez... Oké Mimi, nyugi! Vette, egy nagy levegőt, és visszamentem.
-Niall, te jössz!-mondtam, és leültem.
-Hmm... Louis, kedvenc kaja?-kérdezte Niall.
-Rééééépaaaaa!-kiabálta.
-Komoly?-kérdezte Dottie csodálkozva.
-Igen! Miért?-nézett rá kérdőn Louis.
-Nekem is!-mondta boldogan Dottie.
-High five!-mondta Louis, és összepacsiztak.
-Louis, te jössz!-mondtam nevetve.
-Dooootiiiiieeee! Milyen zenéket hallgatsz?-kérdezte Louis.
-Spanyol leginkább, de néha rap-ot is.-mondta.
-Te síkgyökér prokariótaszerű képződmény! Mivel  rep-nek kell mondani, ezért nem -ot van a végén, hanem -et!-javítottam ki.
-Jól van na!-mondta nevetve Dottie.
-Szóval négyőtök közül te vagy az okoska?-kérdezte Zayn.
-Csak tudok beszélni!-mosolyogtam.
-Kapd be!-mondta Dottie, Lily és Harry kórusban.
Elnevettük magunkat

*

-Na emberek, most már egy csomó mindent tudunk egymásról, szóval fejezzük be, mert már unom!-mondta Lily.

-De mi még nem unjuk!-ellenkezett Liam.

-Az kit érdekel!-mondta Lily.

-Egoista Kisasszony, a többiek még játszanának!-mondta Zayn.

-Te-félbeszakítottam Lily-t.

-Jobb, ha nem veszekszel Lily-vel, akkor is neki van igaza, ha nem neki van igaza!-mondtam kuncogva.

-Áldjon meg a traktor!-mondta Lily felháborodva.

-Szeretlek ám!-mondtam nevetve.

-Mi kell?-kérdezte nevetve.

-Hmm... Most, hogy így mondod, hozhatnál inni!-nevettem.

-Ugye tudod, hogy nem fogok?-kérdezte.

-Persze hogy tudom!-nevettem.

-Akkor jó!-mondta.

-Nézünk valami filmet?-kérdezte Harry.

-Aha!-mondtuk egyszerre, és leültünk.

18. fejezet: Főzés

-Ugye tudjátok, hogy nagyon gyökérül néztek ki?-kérdezte Zayn nevetve.
-Kuss!-mondtuk felháborodva Lily-vel, Dottie-val és Louis-val.
-Louis, te mi a halálért lopózol?-kérdezte Niall furcsán pillázva.
-Csst!-csitította Louis.
-Khmmgyökerekkhmmkhmm...-köhécselt Harry.
-Te csak ne szólalj meg!-mondtam.
-Miért őt véded?-kérdezte bociszemekkel. Haboztam.
-Azért, mert te is egy idióta vagy, Harold drága!-segített Dottie.
-Így igaz, köszönöm!-mondtam.
-Itt is volnánk, asszem ez az!-nyitott be a szobába Liam.
-Lakályos kéró!-mondta Zayn.
-Na, ne ácsorogjunk itt, mert lebukunk!-nevettem.
Bementünk. Segítettünk a fiúknak kipakolni. Niall azonnal kirohant a konyhába, és kirámolta a hűtőt.
-Niall, nálad az állandó, hogy úgy viselkedsz, mintha egy éve nem ettél volna?-kérdeztem meghökkenve.
-He?-pillantott fel az étel magába tömködése közben.
-Mindegy!-mondtam nevetve, és egy hessegető mozdulatot csináltam.
-Éhes még valaki?-kérdeztem.
-Igen!-mondta mindenki egyszerre. Igen, még Niall is.
-Öhm... Akkor úgy érzem, főzök valamit!-mondtam.
-Én iiiiis!-mondta Harry kisgyerek módjára.
-Gyere!-mondtam sóhajtva, majd elnevettem magam.
-Mit főzünk?-kérdezte.
-Mindenki szereti a spagettit?-kiabáltam.
-Ja!-hangzott a válasz.
-Akkor azt.-mondtam.
-Oké! Mit csináljak?-kérdezte.
-Szeleteld fel a zöldségeket, de NAGYON vigyázz a kezedre!-hangsúlyoztam ki a "nagyon" szót.
-Oké, oké, vigyázni fogok!-forgatta a szemeit.
Elkezdtem keresgélni a tésztát.
-Meg is van!-motyogtam elégedetten.
-Szóltál?-kérdezte Harry.
-Nem!-mondtam. Ekkor vettem észre, hogy szeleteli a zöldségeket.
-Te hogy a jó életbe fogod azt a kést?-kérdeztem.
-Így?-mutatta Harry kérdőn.
-Elvágod a kezed, te hülye!-mondtam.
-Akkor hogy fogjam?.kérdezte.
Kikaptam a kezéből a kést, de ő visszavette.
-Get out of my kitchen!-mondta ingerülten.
-Jól van na, nem kell rögtön leharapni a fejem...-motyogtam.
-Bocsi...-sóhajtott, majd folytattuk a dolgunkat. Felraktam főni a tésztát.
-Kész! És túléltem!-mondta Harry.
Elkezdtem tapsolni, mire ő kinyújtotta a nyelvét. Elnevettem magam.
-Vörös vagy!-nevetett. Lefagyott az arcomról a mosoly.
-Baszki... Ez normális?-kérdeztem.
-Az, hogy random elpirulsz? Mikről fantáziál, Miss Steel?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-Kapd be!-mondtam, és megdobtam egy paradicsommal, ami tökéletesen szétkenődött az arcán.
-Igen?-kérdezte fenyegetően.
-Igen!-ezt lehet, nem kellett volna...
Hirtelen egy jó nagy paradicsomot éreztem szétkenődni az arcomon.
-Okés, visszakaptam!-nevettem, és letöröltem.
-Mi van már a kajával?-jött be Niall. Erősen szemezett a Harry arcán pirosló egyszer még paradicsommal.
-Hamarosan kész!-mondtam.
-Ja, azt látom...-motyogta morcosan, majd elvonult.
A röhögést visszafojtva nekiálltunk ismét főzni.

*

-Kész!-motyogtuk egyszerre Harry-vel, és megtöröltük a homlokunk.

-Végre!-rontott be Niall, és leült az asztalhoz.

-Még meg sincs terítve!-nevettem el magam.

-Adj egy tányért és egy villát és boldog vagyok!-mondta türelmetlenül.

-Okééé...-motyogtam, és elláttam.

Szóltunk a többieknek, és mindenki leült enni.

17. fejezet: Ilyenkor mi van?

Mimi szemszöge:
-Hova tűnt Zayn és Lily?-kérdeztem nézelődve.
-Ott vannak!-mutatta Niall.
Megláttam két teljesen elázott emberkét, akik feltehetően Zayn és Lily lehettek.
-Ti mi a halált csináltatok?-kérdeztem.
-Ő kezdte!-mondták egyszerre, és egymásra mutattak.
-Nem azt kérdezte Mimi, hogy ki kezdte, hanem hogy mit csináltatok!-mondta nevetve Dottie.
-Jól van na...-motyogta Lily.
-Az úgy volt, hogy sétáltunk a parkban, megálltunk egy szökőkútnál, megnéztük magunkat, Lily beszólt, én visszaszóltam, és ez a ribanc belelökött a vízbe, én meg megöleltem.-mondta Zayn.
-Ribanc a nénikéd!-mondta Lily sértődötten.
-Aham... Ti iszonyat értelmesek vagytok!-állapítottam meg.
-Mondj újat!-mondta Lily.
-Új!-mondtam.
-Gyökér állat!-mondta Dottie ilyen "Istenem, neee" fejjel.
-Lily mondta!-mondtam nevetve. Olyan jó érzés másokat idegelni!
-Te mindig ilyen sík vagy?-kérdezte Louis.
-Nem mindig!-mondtam.
-Csak a nap 90%-ában!-mondta nevetve Dottie.
-A helyedbe rohadtul nem szólnék be! A Pufikák nem beszélnek!-mondtam nevetve.
-Én megtehetem!-mondta.
-Persze, te megteheted!-nevettem.
-Hát jó, nem szólok bele...-mondta Louis.-Jut eszembe, kér valaki répát?
-Éééééén!-mondta Dottie boldogan.
-Hmm, úgy érzem, mi jóban leszünk...-mondta Louis, és megkínálta Dottie-t.
-Nem csináljuk akkor azt, hogy felkísértek minket, és "véletlen" elfelejtetek kijönni?-kérdezte Harry.
-Nem feltűnő...-motyogta Lily.
-Csst! Bomba biztos terv!-mondta Harry.
-Jól van ám...-mondta Dottie.
-Most mondjátok azt, hogy hülyeség!--mondta Harry.
-Hülyeség!-mondta mindenki rajtam kívül.
-Nem szó szerint gondoltam...-motyogta Harry sértődötten.
-Annak úgy nincs több értelme, hogy bújtatjuk a lányokat, amíg felmegyünk?-kérdezte Liam.
-Most már úgyis mindenki a szobájában van, szóval jó.-mondta Louis.
-Engem senki sem értékel!-mondta Harry szomorúan.
-Én nem mondtam, hogy nem jó ötlet, csak egy kissé komplikált a megoldást igényel!-mondtam.
Harry elmosolyodott.
-Na, így mindjárt más!-mondtam mosolyogva.
-Fel kéne pakolni!-mondta célozgatva Zayn.
-Mission accepted!-mondta Dottie és Louis, majd felugrottak.
Mindenki nevetni kezdett.
-Most mi van?-kérdezték.
-Semmi!-mondta mindenki, majd mi is felálltunk. Lopózni kezdtünk mi lányok.

16. fejezet: Megbeszélés

Harry szemszöge:
Mimi boldogan közelített felém.
-Mi van?-tátogtam. Biccentett a fejével, hogy kövessem, szóval mentem utána.
-Nos, csináltam neked egy marha nagy lehetőséget!-mondtam Mimi.
-Miért?-kérdeztem.
-Elmondtam Lily-nek, hogy bejön Zayn, és mondta, hogy segít, majd közöltem, hogy te is benne vagy.-mondta.
-Jéééééé... Hát rendben...-motyogtam zavarban.
-Legalább ezt ne rontsd el, oksi?-kérdezte.
-Igyekszem!-mondtam, és visszamentünk.
Mindenki nagyban beszélgetett, én pedig Zayn-nel dumáltam.
-Hallod, neked bejön Lily?-kérdezte.
Majdnem kiköptem a számban lévő vizet.
-He?-kérdeztem "értelmes" tekintettel.
-Látszik ám!-mondta.
-Pedig nem is...-motyogtam vörösen.
-Ne hazudj, nem mondom meg neki!-mondta.
-De ne-na jó, igen...-motyogtam. Zayn sejtelmesen vigyorogni kezdett. Hirtelen felpattant, és odalopózott Mimi-hez.
Mimi szemszöge:
-Ugye tudod, hogy Harry-félbeszakítottam Zayn-t.
-Persze hogy tudom, én vagyok a legjobb barátja!-suttogtam kuncogva.
-Egyre gondolunk?-kérdezte vigyorogva.
-Persze!-mondtam, és belecsaptunk egymás tenyerébe.
-Mission accepted!-motyogta Zayn.
Visszacsüccsentem Harry mellé.
-Nem alszotok itt?-kérdezte.
-Mégis hogyan?-kérdeztem.
-Majd bújtatunk, reggel meg majd kiosontok!-mondta.
-Nem!-jelentettem ki.
-Naaaaaaaa!-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem!-mondtam nevetve. Utálom, amikor ezt csinálja!
-De akkor szomorú leszek, és az kihatással lesz a szereplésemre!-érvelt.
-Ne zsarolj! Amúgy meg az úgyis csak egy hát múlva lesz!-mondtam.
-Nem baj! Naaaaaa, lééééééégysziiiiiiiii!-kérlelt.
-Na jó...-adtam fel sóhajtva.
-Végre!-mondta nevetve.
-Te annyira gyökér vagy, de komolyan!-mondtam nevetve.
-Ezt nem tőled akarom hallani!-nevetett.
-Lily, légyszi közöld már vele, hogy egy gyökér!-mutattam Harry-re.
-Minek?-kérdezte.
-Csak mert!-mondtam.
-Egy gyökér vagy!-mondta Lily fura képpel.
-Most már boldog vagy?-kérdeztem nevetve Harry-től.
-Egyszer miattad kapok agyvérzést...-motyogta olyan "Istenem, ne!" képpel.
Elégedetten elnevettem magam.
Lily szemszöge:
-Nem megyünk el sétálni?-kérdezte Zayn.
-De!-mondtam mosolyogva.
-Majd jövünk!-kiabált, és elindultunk.

*

A parkban mászkáltunk. Elmentünk egy szökőkút mellett. Mindketten megtorpantunk.

-Jééé, látom magam, és jól nézek ki!-mondtuk egyszerre. Egymásra néztünk, és elnevettük magunkat.

-Még mindig ilyen egoista vagy?-kérdeztem nevetve.

-Beszélsz te!-nevetett.

-Én nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok az értékeimmel!-mondtam diplomatikus arckifejezéssel.

-Van, aki nem változik!-kuncogott Zayn. Tök nyugodtan elmentem mellette, és belelöktem a vízbe.

-Azt a rohadt...-motyogta, és kimászott a vízből.

Én ott röhögtem, mint egy retardált zebra. Zayn közben közelített felém.

-Ne, hagyj!-nevettem, de ő csak jött.

-Nehogy!-kiabáltam.

-Jaj, annyira szeretlek!-mondta, és átölelt, így tiszta víz lettem.

-Most teljesen átázott a felsőm!-motyogtam. Zayn perverz mosollyal az arcán nézett.

-Nem baj az...-kacsintott.

-Perverz állat!-miért is kék melltartót húztam a fehér felső alá...

Visszaindultunk.

-Nem kéne Harry-t és Mimi-t összehoznunk?-kérdezte Zayn.

-Nem hinném, hogy jó ötlet...-motyogtam.

-Miért?-nézett furán.

-Mert te be-itt kaptam észbe, és gyors a szám elé kaptam a kezem.

-Mi?-kerekedtek ki a szemei.

-Semmi, semmi...-baszki!

-Tetszek Mimi-nek?-kérdezte.

-Hát... Ja...-motyogtam.

-Öcséééééém...-csapott a fejére.-Hogyan utasítsam el finoman?

-Szóval neked nem jön be?-kérdeztem.

-Szép csaj, de nem az én stílusom...-motyogta.

-Értem...-mondtam.

-Amúgy ha már itt tartunk, te is bejössz Harry-nek!-mondta.

-MIIII? Mi a halál? De ő az egyik legjobb haverom!-mondtam.

-Mi lenne, ha bebizonyítanánk nekik, hogy nem mi vagyunk az igazi, és közben összehozzuk őket?-kérdezte Zayn.

-Ez jó ötlet! Szóval legyünk finoman megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, hanyagok és rámenősek?-kérdeztem.

-Csak finoman!-mondta.

-Oks. Hadjárat indul!-mondtam mosolyogva, és visszamentünk.