Otthon voltam. Harry-ék hál' Istennek bekerültek az élő showba az egyik kedvenc dalommal.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Majdnem leestem az ágyról ijedtemben.
-Tessék!-szóltam bele, és elkezdtem inni a teát, amit magamnak készítettem.
-Hali, Zayn vagyok!-szólt bele a telóba.
Kiköptem a számban lévő teát.
-Baj van?-kérdezte.
-Nem, csak nem számítottam rád!-mondtam.
-Mondtam, hogy majd hívlak!-mondta Zayn.
-Jaaaa, tényleg!-vakartam meg zavartan a fejem.
-Na szóval...Van nagyjából... Lássuk csak... háromnegyed órád, hogy elkészülj!-mondta.
-He?-kérdeztem értetlenül.
-Öltözz fel, megyünk a La Manche-hoz!-mondta Zayn.
-O-oké...-motyogtam.
-Akkor mindjárt jövök!-mondta, majd letette. Baszki!
Felöltöztem.
*
Csengettek. Lementem ajtót nyitni.
-Jól nézel ki!-húzódott egy félmosoly Zayn száján.
-Tudom!-próbáltam oldani a magamban lévő feszültséget.
-Ugye tudod, hogy sétálunk?-kérdezte.
-Úgy öltöztem!-mondtam.
-Akkor jó!-mondta, és elindultunk.
-Anyudék?-kérdezte.
-Nagyszüleimnél vannak.-mondtam.
-Értem.-mondta Zayn.-Jut eszembe, ezt Harry küldi!
A kezembe nyomott egy kis csomagot. Egy levél volt benne, és egy dobozka. A levélben ez állt:
"Köcsögség, hogy nem ünnepelhetjük együtt azt, hogy 10 éve ismerjük egymást, de hát van ez így... Még legalább 8x ennyit! XXOO Harry"
Tényleg, még nekem is el kell juttatnom az ajándékot! Megnéztem a dobozt. Egy papírrepülő alakú medál egy nyakláncon. Hmm... Mindig olyan jó ajándékokat kapok! Közben eszembe jutott, hogy Zayn-nel van randim.
-Bocsi, belefeledkeztem a dolgokba!-mondtam zavartan.
-Semmi gond!-nevetett Zayn.
Megérkeztünk.
-Kyaaaa, főtt kukorica!-meredtem vágyakozva a standra.
-Szereted?-kérdezte Zayn.
-Krumpli!-mondtam.
-Ez most hogy jött ide?-kérdezte.
-Hülye kérdésre hülye válasz!-mosolyogtam.
-Értem...-motyogta.
Odamentünk a standhoz.
-Fizetem az én részem.-jelentettem ki teljes nyugalommal.
-Majd én fizetek!-mondta Zayn.-2 kukoricát kérnék!
-De...-motyogtam, de ő kifizette.
-Utálom, ha kifizetik nekem a dolgokat!-mondtam, miután megkaptam a részem.
-Nem baj, jobb, ha hozzászoksz!-kacsintott Zayn.
-Okéééé...-motyogtam.
Leültünk a parton lévő padra.
Nagyban ettem a kukoricát, amikor Zayn mellém hajolt, és lefotózott minket.
-Töjöjd ki mosz azonnal!-motyogtam teli szájjal.
-Nem!-mondta.
-De!-nyeltem le a falatot.
-A-a! Már ez a Twitter profilképem!-mondta.
-Hülye állat, ez valami kegyetlen szar kép!-mondtam felháborodva.
-Nem is, te tök aranyos vagy, én meg rohadt jól nézek ki!-mondta.
Hülyén néztem, de inkább ráhagytam, úgyse tudom lebeszélni.
*
Már elvoltunk egy ideje.
-Nem megyünk haza?-kérdeztem.
-Mehetünk!-mosolygott Zayn.
Út közben nem beszéltünk valami sokat. Nem tudom, lehet, hogy én voltam hülye, de most Zayn nem volt valami szimpi... Végig magáról beszélt, és ez eléggé irritált... Én is szeretek magamról beszélni, de ennyit... Jó, tök udvarias volt, meg minden, de nem tudom... Nagyon rendes srác, de valahogy úgy érzem, nem az én típusom. Az, hogy valaki rohadt jól néz ki, még nem jelenti azt, hogy olyan a személyisége, amilyet te szeretnél...
Megérkeztünk. Megálltunk az ajtóban.
-Jól éreztem magam, köszi az estét!-mosolyogtam.
-Én is. Máskor?-kérdezte.
-Majd még egyeztetünk!-lehet, hogy legközelebb más lesz...
Zayn hirtelen megragadta az arcom, és száját az enyémre tapasztotta. Gyengéd volt, lágy és romantikus. Ajkaink elváltak. Zavartan mosolyogtam.
-Hát akkor... Szia!-köszönt el Zayn, majd elindult.
-Szia!-motyogtam.
Bementem a lakásba. Húúúú...
