5. fejezet: Kellemes reggeli ébresztő

Reggel felébredtem, Harry még aludt. Gyors felkeltem, felöltöztem, és kimentem a konyhába egy pohár vízért. Visszamentem a szobába, és jól Harry nyakába zúdítottam a hideg vizet, aki erre felugrott.
-Jó reggelt Csipkejózsika, suliba kéne mennünk!-mondtam nevetve.
-Fulladj meg! Most majdnem szívrohamot kaptam!-mondta Harry idegesen.
-Ne haragudj, ezt nem hagyhattam ki!-mondtam még mindig nevetve.
-Még visszakapod!-morgott Harry.
-Persze, persze!-mondtam szarkasztikusan.
Amíg Harry felöltözött, én kimentem a konyhába.
-Szia Anyu, szia Apu!-köszöntem.
-Szia kicsim!-mondták egyszerre.
Éppen pakoltam el a szendvicsem, amikor valami hideg folyt végig a hátamon.
-Haha, most visszakaptad!-mondta Harry kárörvendően.
-Ugye tudod, hogy te fogod most megszárítgatni a felsőm hajszárítóval?-kérdeztem.
Sóhajtott.
-Most már tudom!-mondta, majd felmentünk a fürdőszobába, és nekiálltunk 2 hajszárítóval pólót szárítani.

*

Miután készen voltunk, gyorsan helyrepofoztam Harry arcát, és elindultunk.

-Fáj még az arcod?-kérdeztem.

-Nem. Köszi, hogy megcsináltad!-mondta Harry mosolyogva.

-Semmiség! Jobb, mint új korában!-mondtam mosolyogva.

-Reméltem is! Csak fura, hogy smink van rajtam!-mondta.

-Na, ezt kell megszoknod!-mondtam nevetve.

-Majd meglesz.-mondta Harry, és már a sulinál is voltunk.

-Hello!-köszöntünk a terembe lépve.

-'Reggelt!-köszönt Lily kedvtelenül.

Összenéztünk Harry-vel.

-Szasztok, ne kérdezzétek, én se tudom, mi a baja!-mondta Dottie.

Megvontam a vállam, és leültem a helyemre.

-Mi a baj Lily?-kérdeztem.

-Semmi.-mormolta.

-Ismerlek, mi a baj?-kérdeztem.

-Mondom, hogy semmi!-mondta ingerülten.

-Tudod, hogy úgysem hagylak békén addig amíg el nem mondod!-győzködtem.

Lily sóhajtott egyet.

-Reggel belevágtam a hajamba!-mormolta mérgesen.

Elkapott a röhögőgörcs.

-Komoly ennyi?-kérdeztem fulladozva.

-Nézd meg, hogy néz ki!-mondta.

-Hol kéne látnom?-kérdeztem.

-Itt!-mutatta.

-Ez rohadtul nem látszik!-mondtam.

-Dehogynem!-mondta Lily.

-Hjaaaaaj...-motyogtam.

Harry leült mellém, és elkezdődött az óra. Biológia volt. Ilyenkor általában végigdumáljuk az órát. Szeretem a bioszt, de a tanárom egy ribanc.

-Nézd azt a fát! Ugye milyen vicces?-kérdezte.

-Te nagyon gyökér vagy!-mondtam nevetve.

-Kisasszony?-kérdezte a tanár.

-Elnézést, én csak biológiai szakszavakkal közöltem Harry-vel, hogy egy idióta!-mondtam. Az osztály elkezdett nevetve. Hát igen, ha a mi négyesünk nem volna, akkor elég unalmasak lennének az órák...

A tanár morgolódva folytatta az órát.

-Így kell kimagyarázni magunkat!-mondta nevetve Harry.

-Chh...-mondtam, és csináltam egy vállsöprögetést. Nevetve összepogiztunk.

*Órák után*

-Sziasztok!-köszöntünk el a többiektől.

-Nem megyünk el valahova taco's-t enni?-kérdeztem.

-Ezt akartam kérdezni!-mondta nevetve Harry.

-Mi nagyon tudunk valamit!-nevettem.

Elmentünk a közeli mexikói gyorsétterembe. Megvettük a kaját, és leültünk enni.

-Akkor ma is nálunk alszol?-kérdeztem.

-Persze, hisz péntek van!-mondta Harry.

-Tudom, azért kérdeztem! Holnap pedig én jövök hozzád!-mondtam.

-Jaja! Vasárnap meg fellépés!-mondta büszke vigyorral.

-Nagyon kíváncsi vagyok!-mondtam mosoylogva.

-Lehetsz is! El fogsz tőlünk ájulni!-mondta nevetve.

-Na azt még meglátjuk!-mondtam.

Végeztünk a kajával, és elindultunk haza.

*Otthon*

-Sziasztoook!-kiabáltuk.

-Szervusztok!-jött a válasz.

Lepakoltunk, és lehuppantunk a kanapéra TV-t nézni.

4. fejezet: Ezeket csináld utánunk!

Kulcszörgést hallottunk.
-Szia Mira!-köszönt anyu és apu egyszerre az előszobából.
-Hali!-köszöntem vissza.
-Ó, szia Harry!-mondta anyu, miután bejött a szobába.
-Szia Lindsy!-köszönt Harry, és még mindig nem távolította el a fejét az ölemből.
-Anyu, ugye hoztál Twix-et?-kérdeztem.
-Itt van!-dobott nekünk egyet-egyet anyu.
-Imádlak!-kiabáltuk egyszerre Harryvel.
-Itt alszol Harry?-kérdezte anyu.
-Igen, ha nem gond!-mondta Harry.
-Már miért lenne? Tudod, hogy bármikor jöhetsz!-mondta anya.
-Köszönöm!-nézett anyura Harry. Ekkor anyu elsápadt.
-Mit csináltál magaddal?-kérdezte.
-Hát ömm...-motyogta Harry.
-Összefutott Jack-kel és a bandájával...-mondtam.
-De ne mondd el anyunak!-mondta Harry.
-Nem fogom! De az igazgatót holnap felhívom, az fix!-mondta anya dühösen.
-Oké...-mormolta Harry beletörődve.
-Sziasztok!-nézett be apu.
-Szia!-köszöntünk egyszerre.
Ekkor anyu kiment.
-Ez frankó! Megint cikizés tárgya leszek!-mondta Harry.
-De én viszont ott leszek veled, és nem fogom hagyni!-mondtam.
-Jó...-motyogta.
-Harry!-szólaltam meg.
-Hmm?-kérdezte.
-Ahelyett, hogy duzzognál, inkább énekelj nekem!-mondtam.
-Mit?-kérdezte.
-Mondjuuuk... Stevie Wonder Isn't She Lovely?-kérdeztem.
-Legyen!-mondta Harry, és énekelni kezdett.
Imádom a hangját! Annyira szép, és olyan átéléssel tud énekelni! Ennek a gyereknek annyi rajongója lesz, mint a fene, és majd büszkén mondom, hogy én vagyok a legjobb barátja!
Annyira belefeledkeztem a dalba, hogy észre sem vettem, amikor Harry befejezte.
-Na, milyen volt?-kérdezte.
-Ezt kajak megkérdezted?-kérdeztem.
-Hát... Ja. Miért?-kérdezte
-Wáááá, annyira jól énekelsz!-mondtam boldogan.
-Köszi!-mondta Harry mosolyogva.
-Na Harold, pattanj innen, kezd gémberedni a fenekem!-mondtam. Harry nagy nehezen felült.
-Elmentem megágyazni!-mondtam, és a szobámba mentem.

*

15 perc múlva furcsa szagok csapták meg az orrom. Kirohantam a konyhába, és Harry-t láttam meg, amint a lángoló serpenyőt próbálja oltani.

-Harry, te meg mi a jó Istent csinálsz?-kérdeztem.

-Tojásrántottát! Tojásrántottát?-kérdezte Harry a szénné égett, de immár nem füstölő izével a serpenyőben, amit a kezében tartott.

-Nekem nem úgy tűnik!-mondtam.

-Jól van na, próbálkozni lehet! Csak hasznossá akartam tenni magam!-mondta Harry.

-Jajj, egyelek meg!-mondtam nevetve.-Inkább ülj le és ne csinálj semmit, hátha abból nem lesz baj!

-Köszönöm, hogy bízol bennem!-mondta szarkasztikusan.

-Jól van na! Csak ismerlek!-mondtam nevetve.

-Jobb, ha nem beszélsz, abból nem lesz semmi gonosz megjegyzés!-mondta Harry nevetve.

Kidugtam a nyelvem.

Gyors összeütöttem egy tojásrántottát. Leültünk enni.

-Ez annyira nem ér, hogy te tudsz főzni meg sütni, én meg jó, hogyha megcsinálok egy szendvicset ragtapasz használata nélkül!-motyogta Harry kajával a szájában.

-Majd megtanítalak, ne aggódj!-mondtam nevetve.-Holnap akár neki is állhatunk!

-Mission accepted!-mondta.

-Okké!-mondtam mosolyogva.

*Kaja után*

-Wááááá, tele vagyok!-mondta Harry a hasát ütögetve.

-Egészségedre!-mondtam, majd elvettem a tányérját, és elmosogattam.

-Elmentem fürdeni!-mondta Harry, és elvonult. Én addig eltörölgettem, és elraktam az edényeket.

*

Miután Harry készen volt, én is elmentem fürdeni.

Felöltöztem pizsibe, és Harry jött be a fürdőszobába.

-Nem mostam fogat!-mondta.

-Éneklünk?-kérdeztem mosolyogva.

-Siiiimán!-mondta nevetve, és elővette a fogkeféjét( igen, van nálunk mindig, mert ha egy csomószor itt alszik nálam, és én is nála, ne kelljen mindent hordozni ). Elkezdtük énekelni Natalie Imbruglia Torn című dalát. Harry énekelte a szólót, én énekeltem alá.

-Hú, ez marha jó volt!-mondta Harry két köpés közben.

-Szerintem is! Ilyet csak mi tudunk!-bokszoltam vállba.

-Hát nem sokan tudnak lenyomni egy ilyen számot fogmosás közben!-mondta nevetve.

-Az biztos! Anyuék most boldogak lehetnek!-mondtam.

-Szeretnek minket hallgatni, szóval nem szólhatnak be!-mondta Harry.

-Na ja! Oké, csináljunk úgy mintha el akarnánk menni aludni!-mondtam.

Visszamentünk a szobámba, és lefeküdtünk az ágyba.

-Jó éjt, te marha!-mondtam, majd becsuktam a szemem, és átöleltem.

-Neked is, tehénke!-mondta Harry nevetve.

-Ilyen kevés embernél van, hogy a legjobb barátjának és neki is négy melle van!-mondtam nevetve.

-Hát az biztos! Különlegesek vagyunk!-mondta mosolyogva.

-Igen! Na jól van, vágjuk be a szunyát, mert holnap nem tudunk majd felkelni!-mondtam.

-Jól van! Álmodj szépeket!-mondta Harry.

-Te is!-mondtam.

Nem kellett sok idő és elaludtam.

3. fejezet: Egy szokásos péntek este - csütörtökön

-Még mindig fel van dagadva?-kérdezte egy idő után Harry.
-Már nem, viszont belilult!-mondtam.
-Így holnap nem megyek suliba!-mondta.
-Az nem jó, mert akkor azt fogják hinni, hogy betojtál tőlünk!-mondtam.
-De hát hogy nézek ki?-kérdezte Harry.
-Majd kisminkellek!-mondtam.
-Még csak az kéne!-mondta felháborodva.
-Ha be akarsz futni, meg kell szoknod a sminket is magadon!-mondtam.
-Az igaz...-mondta Harry.
-Na akkor meg ne izélj! A korrektor csodákra képes!-mondtam nevetve.
-De ne csinálj belőlem buzit!-mondta nevetve.
-Hmm... Még meggondolom...-mondtam "like a sir" fejet vágva.
Harry felült, én pedig lehuppantam mellé a fotelba. Bekapcsolta a TV-t.
-Jajj, ne már! Megint csak ilyen latin-amerikai szenvedős sorozat megy?-kérdezte Harry.
-Máricsúj, há' mié' csátá' meg-e? Hát mer' Huján Migel! Mennyé az anyádhoz-e! Eltelik a sorozatból 5 perc, és jön a Jááááj, miért szakítottam vele jááááj! Verne meg a Devla!-utánoztam.
-Te nagyon gyökér vagy!-mondta Harry nevetve.
-Mondod ezt te!-mondtam nevetve.
-Mondom ezt én!-mondta Harry.
-Egyébként ezekben a sorozatokban az a poén, hogy pl. a nő rosszul van, és mindjárt meghal, de a faszi nemhogy hívná a mentőket, neeeeem... Elkezdi ébresztgetni.-mondtam.
-Tudom, ezen én is rendszeresen elgondolkozom...-mondta Harry.
-Jól van, nekem ebből a sorozatból elég volt, rakj be valami DVD-t!-mondtam.
-De meg vagyok sérülve!-mondta.
-Te vagy közelebb hozzá!-mondtam ezt úgy, hogy ugyanolyan távolságra voltunk a DVD lejátszótól.
Harry sóhajtott.
-Mondjuk legyen-Harry félbeszakított.
-Grease jó lesz?-kérdezte.
-Pont ezt akartam mondani!-mondtam nevetve.
-Adj egy pogit!-mondta Harry nevetve, és összepogiztunk. Elindította a DVD-t.
*A film után*
Az összes számot végigénekeltük.
-Neked mióta van ilyen hangod? Nem nevezünk együtt?-kérdezte Harry.
-Nem tudom... Nem, Isten ments, én nem akarok híres lenni! Meg amúgy is neveztelek már!-mondtam.
-Miért nem?-kérdezte.
-Engem nem vonz a reflektorfény, inkább a háttérben segédkeznék...-mondtam.
-Pedig olyan jó hangod van...-mondta Harry.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva.
-Hát mindegy, én nem győzködlek!-mondta Harry.
-Nem tudnál meggyőzni!-mondtam nevetve.
-Mission accepted!-mondta nevetve.
-Mission rejected! Az Lily reszortja! És most kockulni fogok!-mondtam, és bekapcsoltam a laptopom.
-Kockulás közben tök aranyos fejed van!-mondta Harry nevetve.
-Milyen?-néztem rá.
-Olyan "most nem érdekel semmi, erősen koncentrálok" arcot vágsz. Összeráncolod a homlokod, és nagyon koncentrálsz!-mondta mosolyogva.
-Nem akarom tudni! Mit szeretnél?-kérdeztem nevetve.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Harry naivan.
-Szeretnél kapni valamit? Csináljak kaját, hozzak piát, vagy ilyesmi?-kérdeztem nevetve.
-Ez csak egy szimpla véleménykinyilvánítás volt, de most, hogy így mondod, szomjas lettem!-mondta. Kikapcsoltam a gépet.
-Na halj meg gyorsan!-mondtam, és Harry-hez vágtam egy díszpárnát. Ő visszaadta. Én is. Ezt folytattuk egy ideig.
-Feladom!-mondtam lihegve.
-Háhá, nyertem!-mondta Harry kárörvendő vigyorral.
-A párnacsata sosem tartozott az erősségeim közé!-mondtam.
-Egyáltalán van neked olyanod?-kérdezte nevetve.
-Na kapd be a f....fülemet!-mondtam nevetve.
-Nem vagyok vámpír!-mondta.
-A vámpírok nyakra, kézfejre vagy csuklóra mennek, és harapnak, te gyökér!-mondtam nevetve.
-Jó, én nem vagyok tájékozott az ilyenekben!-mondta Harry.
-Te csak szimplán hülye vagy!-mondtam.
-Kööösz!-mondta.
-Szeretlek ám!-mondtam nevetve.
-Engem mindenki szeret!-mondta Harry.
-Kivéve aki nem!-mondtam.
-Persze, persze... Na, még egy film?-kérdezte.
-Hmm... 50 első randi?-kérdeztem.
-Wááá, az jó film!-mondta Harry, és elindította, aztán végignyúlt a kanapén, és a fejét az ölembe rakta.
-Szia!-mondta integetve.
-Szervusz!-mondtam.
Csak úgy random orron pöcköltem.
-Ezt most miért kaptam?-kérdezte.
-Mert jól esett!-mondtam nevetve.
-Már akinek!-mondta.
-Nekem igen!-mondtam.
-Na, nézzük a filmet!-mondta Harry. Elkezdtem a haját piszkálni, miközben néztük a filmet.

2. fejezet: Banzáj

Óra után Harry elment büfébe, én pedig visszapakoltam a szekrényembe a cuccomat.
-Hello kislány, mi újság?-kérdezte az osztály nagyképű hülyegyereke, Jack.
-Kopj le Jack, tudod, hogy nálam ezzel nem érsz el semmit!-mondtam, és folytattam a pakolást.
-Pedig szerintem jól néznénk ki egymás mellett!-mondta, és elkezdett közeledni.
Ekkor egy csattanás, és Jack a fejét fogja.
-Ó, elnézést, máskor majd jobban figyelek, hogyan nyitogatom a szekrényajtóm!-mondta Harry "bűnbánó" arccal.
-Te kis töpszli! Ideje lenne téged elintézni!-sziszegett Jack, és távozott. Igen, Harry kicsinek számított a 178 cm magasságával a 190-es fiúkhoz képest.
-Köszönöm Harry, ha te nem vagy, nem tudom, mi történik!-mondtam.
-Ez a dolgom! Ez a görény meg már igazán lekophatna rólad!-mondta Harry.
-Mindig is voltak hülyék, és mindig is lesznek!-mondtam
-Ez nem mentség!-mondta Harry.
-Ne pörögj rajta, Superman!-mondtam mosolyogva.
-Na jó, igazad van, nem éri meg!-mondta.-Tessék, vettem szenyót!
-Köszi!-mondtam, és elkezdtem majszolni a szendvicset.

*

Hamar végeztem vele, mert ha éhes vagyok, gyorsan eszek.

-Hát te aztán beles voltál!-mondta Harry nevetve.

-Ez van, ezt kell szeretni!-mondtam nevetve.

Bementünk a terembe, és elkezdődött az óra. Megint egy "kedvenc" tantárgy volt, ami nem más, mint a fizika. Unatkozópozíció felvétele...

Egyszer csak gondoltam egyet, és elkezdtem rajzolgatni a mellettem alvó Harry-re.

-Hé Mimi, mit csinálsz?-mormolta álmos hangon.

-Kész is van!-mondtam mosolyogva.

-"Az X-faktor leendő győztesének, Harry-nek Mimi-től!"-olvasta Harry a feliratot.-Egy cica, aki egy Twix-et eszik, és egy mikrofon van a kezébe. Teljesen én vagyok.

-Tudom, azért rajzoltam!-mondtam nevetve.

-Tök királyul néz ki!-mondta Harry.

-Köszönöm! Amibe macska és Twix van, az neked mindig tetszik!-nevettem.

-Ezt büszkén viselem! De mondod ezt te! Ki is szokott velem a Twix-en veszekedni, és ki nyúlja le folyton Dusty-t?-kérdezte nevetve.

-Visszaszívtam!-mondtam nevetve.

-Na azért!-mondta Harry.

*Órák után*

Amint vége volt az óráinknak, rögtön hazamentünk. Harry kísér mindig haza, mert ha már reggel elkísér, akkor délután is.

-Jaaaaaj, a mai nap nem volt nagy durranás!-mondta Harry sóhajtva.

-Meg vagyok sértve!-mondtam "durcásan".

-Jajj, te hülye, tudod, hogy veled mindig jól érzem magam! Ezért vagyunk legjobb barátok!-mondta Harry.

-Tudom!-mondtam mosolyogva.-De egyébként mit izélsz, az, ahogy elintézted Jack-et, tök poén volt!

-Ja, csak félek, hogy ennek következményei lesznek...-mondta.

-Ne fesd az ördögöt a falra! Ha ezek bármit művelni mernek veled, hasznát veszem a rokoni kapcsolatomnak az igazgatónál!-mondtam.

-Ezek bármit kimagyaráznak!-mondta Harry.

-Ne legyél ilyen pesszimista! Hidd el, semmi sem fog történni! Otthon majd hívj fel, oké?-kérdeztem. Közben hazaértünk.

-Rendben!-mondta.

-Na, akkor szia!-mondtam.

-Szia!-mondta Harry, és a saját kézfogásunkkal elbúcsúztunk. Hogy az őszintét megmondjam, féltem, hogy Harry-vel lesz valami, de a barátoknak nyugtatniuk kell...
Harry szemszöge:
Mentem haza. Egy ismerős hang szólított meg.
-Hé Harold, beszélnünk kellene!-mondta Jack egy csapat másik gyerekkel az oldalán.
-Egyedül nem is mernél szekálni?-kérdeztem.
-De nagy a szád!-mondta Jack.
-Nem az, csak szeretem a gumicukrot!-mondtam, és sétáltam tovább.
-Ide figyelj, te velem ne szórakozz!-mondta Jack, és a pólómnál fogva felemelt.
-Ilyenkor már nem nagy a szád! Most megtudod, milyen, ha velem szórakozol!-mondta, és adott egy jobb egyenest.
Egyik ütés jött a másik után, de nem tudtam védekezni, mert lefogták a kezem.

*

Miután már csak hálni járt belém a lélek, elengedtek, és otthagytak a francba. Feltápászkodtam, és elindultam Mimiék felé.

Mimi szemszöge:

Csengettek, és kinyitottam. Az ajtóban Harry állt, tele kék-zöld foltokkal, és az arca feldagadva.

-Jézusom Harry, mi történt?-kérdeztem, és leültettem, mert alig állt a lábán.

-Találkoztam Jack-kel és a bandájával...-mondta Harry.

-Úristen... Ezt nem ússzák meg!-mondtam.

Hoztam jeget, és Harry arcára raktam.

-Feküdj le!-mondtam, és Harry végignyúlt a kanapén.

-Anyudnak szóltál, hogy itt vagy?-kérdeztem.

-Aha, már hívtam-au!-nyöszörgött Harry.

-Bocsi, ne haragudj!-mondtam.

-Semmi gond!-mondta.

-Pihenj, aztán majd szólj, ha kell valami!-mondtam, és felálltam.

-Maradj már itt, ki fog szórakoztatni?-kérdezte Harry.

-Na jó, de csak a te kedvedért!-mondtam nevetve.-Egyébként remélem tudod, hogy nem vagy halálos beteg?

-Te fektettél le!-mondta.

-Ott a pont!-mondtam nevetve.

-Egyébként anyudék merre vannak?-kérdezte Harry.

-Asszem vásárolnak, és hamarosan megérkeznek.-mondtam.

-Remélem, hoznak Twix-et!-mondta Harry sóvárogva.

-Tudod jól, hogy mindig hoznak!-mondtam nevetve.

-Tudom, de történhetnek csodák! Például kirabolják a boltot, és elviszik az összes Twix-et!-mondta.

-Te beteg vagy!-mondtam nevetve.

-Csak reálisan gondolkodó!-mondta Harry diplomatikusan.

-Ez mikor volt reális? Mert majd pont a Twix-eket fogják elrabolni!-mondtam nevetve.

-Ki tudja...-nevetett.