2. fejezet: Banzáj

Óra után Harry elment büfébe, én pedig visszapakoltam a szekrényembe a cuccomat.
-Hello kislány, mi újság?-kérdezte az osztály nagyképű hülyegyereke, Jack.
-Kopj le Jack, tudod, hogy nálam ezzel nem érsz el semmit!-mondtam, és folytattam a pakolást.
-Pedig szerintem jól néznénk ki egymás mellett!-mondta, és elkezdett közeledni.
Ekkor egy csattanás, és Jack a fejét fogja.
-Ó, elnézést, máskor majd jobban figyelek, hogyan nyitogatom a szekrényajtóm!-mondta Harry "bűnbánó" arccal.
-Te kis töpszli! Ideje lenne téged elintézni!-sziszegett Jack, és távozott. Igen, Harry kicsinek számított a 178 cm magasságával a 190-es fiúkhoz képest.
-Köszönöm Harry, ha te nem vagy, nem tudom, mi történik!-mondtam.
-Ez a dolgom! Ez a görény meg már igazán lekophatna rólad!-mondta Harry.
-Mindig is voltak hülyék, és mindig is lesznek!-mondtam
-Ez nem mentség!-mondta Harry.
-Ne pörögj rajta, Superman!-mondtam mosolyogva.
-Na jó, igazad van, nem éri meg!-mondta.-Tessék, vettem szenyót!
-Köszi!-mondtam, és elkezdtem majszolni a szendvicset.

*

Hamar végeztem vele, mert ha éhes vagyok, gyorsan eszek.

-Hát te aztán beles voltál!-mondta Harry nevetve.

-Ez van, ezt kell szeretni!-mondtam nevetve.

Bementünk a terembe, és elkezdődött az óra. Megint egy "kedvenc" tantárgy volt, ami nem más, mint a fizika. Unatkozópozíció felvétele...

Egyszer csak gondoltam egyet, és elkezdtem rajzolgatni a mellettem alvó Harry-re.

-Hé Mimi, mit csinálsz?-mormolta álmos hangon.

-Kész is van!-mondtam mosolyogva.

-"Az X-faktor leendő győztesének, Harry-nek Mimi-től!"-olvasta Harry a feliratot.-Egy cica, aki egy Twix-et eszik, és egy mikrofon van a kezébe. Teljesen én vagyok.

-Tudom, azért rajzoltam!-mondtam nevetve.

-Tök királyul néz ki!-mondta Harry.

-Köszönöm! Amibe macska és Twix van, az neked mindig tetszik!-nevettem.

-Ezt büszkén viselem! De mondod ezt te! Ki is szokott velem a Twix-en veszekedni, és ki nyúlja le folyton Dusty-t?-kérdezte nevetve.

-Visszaszívtam!-mondtam nevetve.

-Na azért!-mondta Harry.

*Órák után*

Amint vége volt az óráinknak, rögtön hazamentünk. Harry kísér mindig haza, mert ha már reggel elkísér, akkor délután is.

-Jaaaaaj, a mai nap nem volt nagy durranás!-mondta Harry sóhajtva.

-Meg vagyok sértve!-mondtam "durcásan".

-Jajj, te hülye, tudod, hogy veled mindig jól érzem magam! Ezért vagyunk legjobb barátok!-mondta Harry.

-Tudom!-mondtam mosolyogva.-De egyébként mit izélsz, az, ahogy elintézted Jack-et, tök poén volt!

-Ja, csak félek, hogy ennek következményei lesznek...-mondta.

-Ne fesd az ördögöt a falra! Ha ezek bármit művelni mernek veled, hasznát veszem a rokoni kapcsolatomnak az igazgatónál!-mondtam.

-Ezek bármit kimagyaráznak!-mondta Harry.

-Ne legyél ilyen pesszimista! Hidd el, semmi sem fog történni! Otthon majd hívj fel, oké?-kérdeztem. Közben hazaértünk.

-Rendben!-mondta.

-Na, akkor szia!-mondtam.

-Szia!-mondta Harry, és a saját kézfogásunkkal elbúcsúztunk. Hogy az őszintét megmondjam, féltem, hogy Harry-vel lesz valami, de a barátoknak nyugtatniuk kell...
Harry szemszöge:
Mentem haza. Egy ismerős hang szólított meg.
-Hé Harold, beszélnünk kellene!-mondta Jack egy csapat másik gyerekkel az oldalán.
-Egyedül nem is mernél szekálni?-kérdeztem.
-De nagy a szád!-mondta Jack.
-Nem az, csak szeretem a gumicukrot!-mondtam, és sétáltam tovább.
-Ide figyelj, te velem ne szórakozz!-mondta Jack, és a pólómnál fogva felemelt.
-Ilyenkor már nem nagy a szád! Most megtudod, milyen, ha velem szórakozol!-mondta, és adott egy jobb egyenest.
Egyik ütés jött a másik után, de nem tudtam védekezni, mert lefogták a kezem.

*

Miután már csak hálni járt belém a lélek, elengedtek, és otthagytak a francba. Feltápászkodtam, és elindultam Mimiék felé.

Mimi szemszöge:

Csengettek, és kinyitottam. Az ajtóban Harry állt, tele kék-zöld foltokkal, és az arca feldagadva.

-Jézusom Harry, mi történt?-kérdeztem, és leültettem, mert alig állt a lábán.

-Találkoztam Jack-kel és a bandájával...-mondta Harry.

-Úristen... Ezt nem ússzák meg!-mondtam.

Hoztam jeget, és Harry arcára raktam.

-Feküdj le!-mondtam, és Harry végignyúlt a kanapén.

-Anyudnak szóltál, hogy itt vagy?-kérdeztem.

-Aha, már hívtam-au!-nyöszörgött Harry.

-Bocsi, ne haragudj!-mondtam.

-Semmi gond!-mondta.

-Pihenj, aztán majd szólj, ha kell valami!-mondtam, és felálltam.

-Maradj már itt, ki fog szórakoztatni?-kérdezte Harry.

-Na jó, de csak a te kedvedért!-mondtam nevetve.-Egyébként remélem tudod, hogy nem vagy halálos beteg?

-Te fektettél le!-mondta.

-Ott a pont!-mondtam nevetve.

-Egyébként anyudék merre vannak?-kérdezte Harry.

-Asszem vásárolnak, és hamarosan megérkeznek.-mondtam.

-Remélem, hoznak Twix-et!-mondta Harry sóvárogva.

-Tudod jól, hogy mindig hoznak!-mondtam nevetve.

-Tudom, de történhetnek csodák! Például kirabolják a boltot, és elviszik az összes Twix-et!-mondta.

-Te beteg vagy!-mondtam nevetve.

-Csak reálisan gondolkodó!-mondta Harry diplomatikusan.

-Ez mikor volt reális? Mert majd pont a Twix-eket fogják elrabolni!-mondtam nevetve.

-Ki tudja...-nevetett.