7. fejezet: Egy kis kószálás

Reggel mikor felkeltem, Harry nem feküdt mellettem, szóval kimentem a konyhába.
-Mit csinálsz te itt ilyen korán?-kérdeztem ásítva.
-Nem tudok aludni!-mondta.
-Csak nem Lily-n jár az eszed?-kérdeztem vigyorogva.
-Hülye! Kellett neked elmondani...-mondta Harry morcosan.
-Jól van na! Tudod, hogy csak hülyülök!-mondtam, és leültem mellé.
Csönd lett.
-Félek.-mondta.
-Mitől?-kérdeztem.
-Az elutasítástól.-mondta.
-Jajj te... Kinek nem kellene egy olyan kis cukipofa, mint te?-kérdeztem nevetve, és olyan nagyisan megcsíptem az arcát.
-Héj, tönkreteszed a gyönyörű arcom!-mondta Harry nevetve.
-Na ez a beszéd! Téged egy optimista gyermeknek ismertelek meg!-mondtam mosolyogva.
-Tudom! Nálunk mindig süt a nap!-mondta mosolyogva.
-Igen! Na, nem megyünk el valahova?-kérdeztem.
-De, elmehetünk. Csak hova?-kérdezte.
-Menjünk csak úgy el a bazársorra!-mondtam.
-Oké!-mondta Harry, és elmentünk felöltözni. Nem vagyunk egymás előtt szégyenlősek, mert 1. óta ismerjük egymást. Jó, nyilván háttal öltözünk egymásnak, de nem jövünk zavarba, ha mindezt egymás előtt kell megtennünk.
Elindultunk.
*A bazárban*
-Juuuuj, vegyünk fagyit!-mondtam kisgyerek módjára.
-Okké!-mondta Harry, és sorba álltunk. Hál' Istennek csak egy ember volt előttünk. Vettünk 2-2 gombócot, és leültünk egy padra.
-Végre hétvége!-mondtam.
-Aham! De néha tanulnunk is kellene, nem?-kérdezte Harry. Kitört belőlünk a röhögés.
-Milyen vicces kedvedben vagy!-mondtam nevetve.
-Csak reálisan gondolkodom!-mondta.
-Nem hinném, hogy fogunk tanulni. Ha órákon figyelünk, az elég.-mondtam.
-Az igaz.-mondta Harry.
-A tiéd milyen ízű?-kérdeztem a fagyijára mutatva.
-Kinder csoki és narancs. A tied?-kérdezte.
-Kinder csoki + Tiramisu. Adsz a narancsból?-kérdeztem, és kivettem Harry kezéből a tölcsért.
-Igen, kapsz!-mondta nevetve, és megkóstolta a fagyim.
Visszacseréltük.
-Nem tom', a narancs valahogy nem az esetem...-mondtam.
-A Tiramisu finom.-mondta Harry.
-Tudom. Azért választottam!-mondtam nevetve.
Megettük a fagyit.
-Guess this means You're sorry...-kezdte el Harry, és én csatlakoztam. Hol simán, hol több szólamban énekeltünk. Az emberek egyre gyűltek körénk, mi meg mosolyogva énekeltünk.

*

Mikor vége lett a dalnak, megtapsoltak, és elvonultak.

-Ezek után nem vagy biztos magadban?-kérdeztem nevetve.

-Jól van na!-mondta Harry.

-Na, nézzünk körbe!-mondtam.

Felpróbáltunk minden napszemcsit amit találtunk, na meg néhány paróka is a repertoárban volt. Közben ebédeltünk is, ami-hogy ne térjünk el önmagunktól-taco's volt.

Mindenféle hülye helyen lefényképezkedtünk, az emberek nagy része igen furcsán nézett ránk.

*

6 óra körül keveredtünk haza.

-Halihóóóó!-kiabáltuk.

-Sziasztok!-jött a hang a konyhából.

-Csak azért jöttem, hogy bepakoljak pár cuccot!-mondtam, és bementem a szobámba, majd összepakoltam pár cuccot, és már indultuk is Harry-ékhez.

*Harry-éknél*

-Szia Anne!-köszöntem.

-Szia anya!-köszönt Harry.

-Sziasztok skacok!-mondta Anne.-Mi újság Mimi?

-Nagyon semmi, elvoltunk.-mondtam.

-Akkor jó!-mondta mosolyogva.

Harry-vel leültünk TV-zni.