18. fejezet: Főzés

-Ugye tudjátok, hogy nagyon gyökérül néztek ki?-kérdezte Zayn nevetve.
-Kuss!-mondtuk felháborodva Lily-vel, Dottie-val és Louis-val.
-Louis, te mi a halálért lopózol?-kérdezte Niall furcsán pillázva.
-Csst!-csitította Louis.
-Khmmgyökerekkhmmkhmm...-köhécselt Harry.
-Te csak ne szólalj meg!-mondtam.
-Miért őt véded?-kérdezte bociszemekkel. Haboztam.
-Azért, mert te is egy idióta vagy, Harold drága!-segített Dottie.
-Így igaz, köszönöm!-mondtam.
-Itt is volnánk, asszem ez az!-nyitott be a szobába Liam.
-Lakályos kéró!-mondta Zayn.
-Na, ne ácsorogjunk itt, mert lebukunk!-nevettem.
Bementünk. Segítettünk a fiúknak kipakolni. Niall azonnal kirohant a konyhába, és kirámolta a hűtőt.
-Niall, nálad az állandó, hogy úgy viselkedsz, mintha egy éve nem ettél volna?-kérdeztem meghökkenve.
-He?-pillantott fel az étel magába tömködése közben.
-Mindegy!-mondtam nevetve, és egy hessegető mozdulatot csináltam.
-Éhes még valaki?-kérdeztem.
-Igen!-mondta mindenki egyszerre. Igen, még Niall is.
-Öhm... Akkor úgy érzem, főzök valamit!-mondtam.
-Én iiiiis!-mondta Harry kisgyerek módjára.
-Gyere!-mondtam sóhajtva, majd elnevettem magam.
-Mit főzünk?-kérdezte.
-Mindenki szereti a spagettit?-kiabáltam.
-Ja!-hangzott a válasz.
-Akkor azt.-mondtam.
-Oké! Mit csináljak?-kérdezte.
-Szeleteld fel a zöldségeket, de NAGYON vigyázz a kezedre!-hangsúlyoztam ki a "nagyon" szót.
-Oké, oké, vigyázni fogok!-forgatta a szemeit.
Elkezdtem keresgélni a tésztát.
-Meg is van!-motyogtam elégedetten.
-Szóltál?-kérdezte Harry.
-Nem!-mondtam. Ekkor vettem észre, hogy szeleteli a zöldségeket.
-Te hogy a jó életbe fogod azt a kést?-kérdeztem.
-Így?-mutatta Harry kérdőn.
-Elvágod a kezed, te hülye!-mondtam.
-Akkor hogy fogjam?.kérdezte.
Kikaptam a kezéből a kést, de ő visszavette.
-Get out of my kitchen!-mondta ingerülten.
-Jól van na, nem kell rögtön leharapni a fejem...-motyogtam.
-Bocsi...-sóhajtott, majd folytattuk a dolgunkat. Felraktam főni a tésztát.
-Kész! És túléltem!-mondta Harry.
Elkezdtem tapsolni, mire ő kinyújtotta a nyelvét. Elnevettem magam.
-Vörös vagy!-nevetett. Lefagyott az arcomról a mosoly.
-Baszki... Ez normális?-kérdeztem.
-Az, hogy random elpirulsz? Mikről fantáziál, Miss Steel?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-Kapd be!-mondtam, és megdobtam egy paradicsommal, ami tökéletesen szétkenődött az arcán.
-Igen?-kérdezte fenyegetően.
-Igen!-ezt lehet, nem kellett volna...
Hirtelen egy jó nagy paradicsomot éreztem szétkenődni az arcomon.
-Okés, visszakaptam!-nevettem, és letöröltem.
-Mi van már a kajával?-jött be Niall. Erősen szemezett a Harry arcán pirosló egyszer még paradicsommal.
-Hamarosan kész!-mondtam.
-Ja, azt látom...-motyogta morcosan, majd elvonult.
A röhögést visszafojtva nekiálltunk ismét főzni.

*

-Kész!-motyogtuk egyszerre Harry-vel, és megtöröltük a homlokunk.

-Végre!-rontott be Niall, és leült az asztalhoz.

-Még meg sincs terítve!-nevettem el magam.

-Adj egy tányért és egy villát és boldog vagyok!-mondta türelmetlenül.

-Okééé...-motyogtam, és elláttam.

Szóltunk a többieknek, és mindenki leült enni.