13. fejezet: Esti beszélgetés

Hazamentünk. Felhívtam Harry-t.
-Na, lenyugodtál már?-kérdeztem kuncogva.
-Mondhatjuk úgy is. Köszi, hogy beneveztél!-mondta boldogan.
-Úgyse úsztad volna meg!-mondtam nevetve.
-Haha, persze!-mondta szarkasztikusan.
-Jobb, ha elfogadod, hogy az esetek 90%-ában az van, amit én akarok, vagy nekem van igazam, a többi 10%-ot meghagyom neked, mert aranyos vagyok!-mondtam nevetve.
-Na menjél a Himalájára kókuszdiót szüretelni!-mondta Harry nevetve.
-Ott hideg van!-mondtam.
-De fűt a szerelem...-mondta célozgatva.
-Mondod ezt te!-vágtam vissza.
-Jó, kussolok!-mondta.
-Na jól van. Mikor költözöl a tábora?-kérdeztem.
-Holnap délután.-mondta Harry.
-Mi lesz velem nélküled? Unatkozni fogok!-mondtam.
-Hétvégenként jössz ám, nem fogsz tőlem megszabadulni! És esküszöm lefizetek valakit, hogy szerezzen neked ingyen jegyeket!-mondta nevetve.
-Oksa! Persze Harold, mert te megteheted!-mondtam nevetve.
-igen, mert én megtehetem!-mondta.
-Persze... na jól van, leteszem, mert kezdek fáradni, egész nap vártunk!-motyogtam.
-De ne mondd, hogy nem érte meg!-mondta Harry.
-Dehogynem! Na, menj, pihenj te is, és reggel jövök pakolni, mert te egyedül nem boldogulsz! Tényleg, mi lesz veled a műsor alatt?-kérdeztem kuncogva.
-Na halj meg!-mondta.
-Nem szerencsés dolog elveszíteni a legnagyobb rajongódat, de ha gondolod...-mondtam.
-Gyökér! Kivel trollkodnék naphosszat?-kérdezte Harry.
-Nem velem, az biztos! Most már tényleg megyek! Cia Harold cica, ne ess le az ágyról alvás közben!-mondtam nevetve.
-Cia Mimi baba, te pedig vigyázz a küszöbökkel! na jó, ez a buzisztájl nem az én stílusom!-mondta.
Tudom! Jó éjszakát, szia!-mondtam.
-Oké, neked is, szia!-mondta, és letette.
Ekkora gyökeret... De annyira büszke vagyok rá! És az a gyerek, akit láttam... Azt hiszem, Zayn Malik volt a neve... Te jó ég, hogy lehet valaki olyan helyes? Jó, abbahagytam, a végén még lebukok...
*Másnap reggel*

Ásítva felkeltem, és felöltöztem. Félkómában kibotorkáltam a szobámból, aminek az lett a vége, hogy átborultam a kukán.
-Mira mit csinálsz?-kérdezte az előttem álló anyu.
-Semmit!-mondtam kínosan nevetve.
-Nekem nem úgy tűnik! Na gyere!-mondta, és felsegített.
Gyors megkajáltam, és elmentem Harry-hez.
-Szia Anne!-köszöntem be.
-Szia Mimi! Harry még alszik!-mondta.
-Köszi!-mondtam, és bementem a szobájába, majd észrevettem a nagyban durmoló Harry-t. Odamentem hozzá, és lelöktem az ágyról.
-Mi a halál?-kérdezte ijedten.
-Szia! Csak Mimi!-mondtam önelégült vigyorral az arcomon.
-Halj meg!-motyogta Harry, és morogva visszamászott az ágyra.
-Pakolni kéne!-mondtam.
-Jó, hogy mondod!-mondta, kipattant az ágyból, és gyors felöltözött.
-Nem mondod, hogy elfelejtetted?-kérdeztem.
-Figyelj, ha álmos vagyok, ne zaklass ilyenekkel!-mondta.
-Én ilyenkor aludni sem tudok!-mondtam.
-Az te vagy! Na, csináljunk valamit!-mondta Harry, és pakolni kezdtünk.