6. fejezet: Fiatal srácnak ne nézd a telóját!

Néztük a TV-t, de semmi értelmes nem volt.
-Héééj Harryyy!-szóltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Odaadod a mobilod?-kérdeztem.
-Nem!-mondta.
-Mert miért nem?-kérdeztem.
-Csak mert azt mondtam!-mondta.
-Mit rejtegetsz te előlem?-kérdeztem.
-Semmit!-mondta, én pedig kikaptam a telefont a zsebéből. A háttere egy kép volt, amin ő és Lily pózoltak. Ránéztem, és gonoszul elvigyorodtam.
-No lám, csak nem bejön a mi kis Lily-nk?-kérdeztem.
-Nem, dehogy...-mondta Harry rákvörösen.
-Azért ő a háttered!-néztem hülyén rá.
-Én is rajta vagyok!-próbált szépíteni a helyzetén.
-Na ne röhögtess! Alapból mi lennénk a háttered!-mondtam.-Szóóóval, ezek szerint szereted Lily-t?
Harry tétovázott, de aztán egy nagyot sóhajtott.
-Igen...-motyogta alig érthetően.
-Bocsánat, nem értettem!-mondtam.
-Igen!-mondta.
-Az én kicsi Harry-m szerelmes!-törölgettem le a nemlétező könnyeimet az arcomról.
-Fogd be!-vágott fejbe egy összecsavart újsággal.
-Már szimplán örülni sem szabad?-kérdeztem nevetve.
-Szabad, de nem hülyén!-mormolta Harry.
-Jajj te! Fel kell készülnöm arra, hogy mostantól nem leszünk annyit együtt!-mondtam.
-Te idióta, mindig te leszel a 2. legfontosabb nő az éltemben!-mondta Harry.
-Miért, ki az első?-kérdeztem.
-Anya, te gyökér!-nevetett.
-Ja, tényleg!-nevettem.
Csönd lett.
-Kérhetek tőled valamit?-kérdezte Harry.
-Bármit!-mondtam mosolyogva.
-Segítenél... Hát... Izééé...-motyogta.
-Miben?-kérdeztem.
-Ömm... Összehoznál Lily-vel?-kérdezte.
Felcsillant a szemem.
-Mission accepted!-mondtam boldogan.
-Köszönöm...-mondta
-Na, legyen valami kevésbé kínos téma, mondjuk elkezdhetnénk a főzéstanulást!-mondtam.
-Jó ötlet!-mondta Harry.
Kimentünk a konyhába.
-Mivel kezdjük?-kérdeztem.
-Valami egyszerűvel?-kérdezte.
-Kezdjük az alapoktól!-mondtam nevetve.
Megtanítottam neki az ilyen tényleg alap dolgokat, és mire észbe kaptunk, este11 volt.
-Mára ennyi elég! És nagyon profi voltál, pedig előkészítettem az elsősegélycsomagot!-mondtam nevetve.
-Ezt most úgy mondod, mintha te sosem rontanál el semmit!-mondta Harry.
-Harold drága, mi csak egyszerűen szerencsétlenek vagyunk, és ennek a következménye az, hogy az esetek 69%-ában valamilyen hülyeséget produkálunk!-mondtam nevetve.
-Na ja. Biztos, hogy ilyen képességekkel lesz esélyem Lily-nél?-kérdezte Harry.
-Persze hogy lesz! Figyelj, ha 11 évesen megvolt az 1. csókod, akkor az azt bizonyítja, hogy nem vagy rossz bőr!-mondtam mosolyogva, és elkezdtem elpakolni az edényeket.
-Ja, az igaz... Akkor jó. Hallod, olyan fura, te tök más vagy, mint a többi lány!-mondta.
-Hát oszt mé'?-kérdeztem parasztosan.
-Az átlag lányok 60%-a az az igazi pletykálós saroklakó, aki mindent összehord rólad, meg menőnek hiszi magát, 20% tök jófej, de nem az én hatásköröm, 15% a normál lány, aki kedves, meg minden, de az is inkább lányokkal van, és van a kivételes 5%, akik teljesen nyíltan tudnak beszélni akármiről, nagyon közvetlenek,és olyan igazi havernak valók. Itt vagy te.-mondtam mosolyogva.
-Oh, köszönöm. Fiúk közt is ezek az arányok. Nagyképű szívtipró, aki menőnek képzeli magát: 60%. Átlag gyerek, helyes és jófej, de olyan inkább hagyjuk dolog: 20%. Olyan semmilyen: 15%. Igazi barátok, akikkel mindent meg lehet beszélni, és nem csak a focin, a pián, meg a nőkön jár az eszük: 50%. Te is itt.-mondtam.
-Wow... Ezeken én még nem is gondolkodtam...-mondta Harry.
-Segáz! Na jól van, tegyük el magunkat holnapra, mert nem délig szándékoztam aludni!-mondtam.
-Oké!-mondta Harry, és gyors lefürödtem, utánam ő, és aludni mentünk.